A szomszédság számos jogvita forrása lehet, ezzel bizonyára sokan egyetértenek. Ezúttal egy izgalmas témát, a kamerahasználattal kapcsolatos problémát dolgoztam fel egy képzelt beszélgetésben. Itt a legújabb „Kérdezz-felelek!”

Kamerát szerelnék fel a házamra. A célom nyilván az, hogy a saját portámat figyeljem, viszont a kamera látószöge átnyúlna a kerítésen. A szomszéd persze ellenkezik… Igaza lehet?

Alapvető polgári jogi szabály, hogy a tulajdonosnak az ingatlana használata során tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel a jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

A szomszédnak ilyen joga a magán- és családi élet, ezen belül pedig a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jog is. Ez pedig olyan alkotmányos alapjog, amely csak más alapvető jog érvényesülése védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapjog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Röviden: a szomszéd aggálya bizony megalapozott.

Értem én, hogy a szomszédnak joga van a magánélete sérthetetlenségéhez. De nekem is jogom van a vagyonom védelemhez. Mégis mi alapján lehet eldönteni, hogy kinek a joga az erősebb?

Erre találták ki és alkalmazzák a bíróságok az úgynevezett „szükségességi és arányossági tesztet”. Ezzel mérhető össze, hogy az egyik fél magatartása – az általa elérni kívánt célhoz képest – mennyiben okoz(ott) elkerülhetetlen és arányos érdeksérelmet a másik félnek.

A kamerafelvételekkel bizonyítani tudnám, hogy betörtek hozzám és ellopták, megrongálták a tulajdonomat…

A bírói gyakorlat szerint a már megvalósult jogsértő magatartásról készült konkrét videofelvétel valóban felhasználható bizonyítékként, azonban kizárólag a konkrét jogsértő személlyel szemben nem minősül visszaélésnek és csak az ő vonatkozásában nem sért személyhez fűződő jogot. Ennek oka az, hogy megvalósult jogsértés esetén az igazság kiderítése közérdek, amely megelőzi a magánérdek védelmét.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy pusztán korábbi jogellenes cselekmény megismétlődésének veszélye miatt, annak megelőzése érdekében, jövőbeli bekövetkezése esetére bizonyíték szerzése céljából más ember magánéletét folyamatos, vagy időben bizonytalan terjedelmű megfigyeléssel és ellenőrizhetetlen felvételkészítéssel súlyosan zavarni lehetne.

A bíróság szerint ugyanis ez az azzal elérni kívánt céllal már nem tekinthető szükségesnek és arányosnak – ez tehát a „szükségességi és arányossági teszt” eredménye.

Mi a helyzet akkor, ha gyenge minőségű a felvétel, így nem ismerhető fel felvételen a szomszéd? Vagy, ha mozgás érzékelős a kamera és a szomszéd mozgását nem is érzékelheti, mert a szomszéd kertje kívül esik a kamera hatókörén? Vagy, ha éjszakai üzemmódra állítom a kamerát? Sőt, tudok jobbat. Mi van, ha csak egy álkamerát szerelek fel?

Ezeknek közül egyik körülménynek sincs jelentősége. Mindegy tehát, hogy ha a szomszédnak éppen csak a körvonala vehető ki, ő maga egyébként nem azonosítható be a felvételeken.

Úgyszintén nem lényeges az sem, hogy a kamera által készített kép személy beazonosítására, arc felismerésére eleve alkalmatlan.

Irreleváns, hogy van-e mozgásérzékelő a kamerába beépítve, s emiatt csak akkor lép-e működésbe, ha megfelelő közelségben mozgás van.

Hozzá kell tenni, hogy jogvita esetén ellenőrizhetetlen (legalábbis nagyon nehezen bizonyítható), hogy valóban mozgásérzékelő aktiválta-e a kamerát, illetve, hogy valóban csak éjszakai üzemmódban működött-e.

A bíróság konkrét ügyben meghozott ítéletében kimondta, hogy ha a kamera látószöge átnyúlik a telekhatáron, akkor jogsértő az olyan területvédelmi gyakorlat, mely térben és időben is ellenőrizhetetlen megfigyeléssel gyakorol behatást a szomszéd ingatlanra úgy, hogy emellett ráadásul képfelvétel készítésének lehetősége is fennáll.

A magánélet, magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő alapjog sérelmét jelenti ugyanis már az is, ha valaki abban a fenyegetettségben él, hogy róla a saját telkén belül, a saját kertjében, az ő hozzájárulása nélkül más személy kép-, illetve hangfelvételt készíthet.

Magyarul nem az számít, hogy valóban megfigyelik-e a szomszédot, illetve róla készül-e felvétel, hanem az, hogy a szomszéd gondolhatja-e azt, hogy őt megfigyelik és felveszik…

Akkor mégis mikor járok el helyesen?

A kamerát úgy kell telepíteni, illetve beállítani, hogy a látószöge kizárólag a saját ingatlanra terjedjen ki.

Ha a látószög semmiképpen sem állítható be ennek megfelelően, akkor fizikai akadállyal, például a két ingatlant elválasztó magas és átláthatatlan kerítéssel, vagy növényzettel lehet elérni, hogy a látószög a másik ingatlanra ne nyúljon át. (Megjegyzem, hogy a fizikai akadály létesítésével kapcsolatban is kialakulhat vita a szomszédok között.)

Lényeg, hogy a vagyonvédelem olyan rendszerét kell alkalmazni, mely a legkevésbé korlátozza a szomszédot az ingatlana zavartalan használatában.

Milyen eljárást indíthat ellenem a szomszéd, ha zavarja őt a kamera?

Jegyző előtt, illetve polgári peres eljárásban birtokvédelmi eljárást kezdeményezhet. Emellett polgári jogi úton érvényesítheti igényét személyiségi jog (magánélethez, magánlakáshoz való jog, képmás- hangfelvételhez való jog) sérelme miatt.

Amennyiben a bíróság megállapítja a jogsértést, eltilthatja a jogsértőt a magatartástól, azaz végső soron leszereltetheti a kamerát, személyiségi jogsérelem esetén pedig sérelemdíj megfizetésére is kötelezheti.

Mivel a perben általában szakértői bizonyítás is szükséges, hosszú és költséges eljárásra lehet számítani. Célravezetőbb ezért peren kívül megegyezni a szomszéddal, közösen olyan megoldást találni, amely megfelelően biztosítja a vagyonvédelmet anélkül, hogy a szomszéd személyiségi jogait sértené. JOBB A BÉKESSÉG!

Az egyik ismerősöm is szeretne kamerát felszereltetni, hogy ellenőrizze a lakása előtti folyósószakaszt a társasházban, ahol lakik. Az ő esetében mi a módja a kamera létesítésének?

Erre vonatkozóan a társasházakról szóló törvény ad iránymutatást.

A legfontosabb, hogy a közös tulajdonban álló épületrészek, helyiségek és területek – így például a folyósó, a kukatároló, az előtér – megfigyelését szolgáló kamerarendszer létesítéséről és üzemeltetéséről kizárólag a tulajdonostársakból álló közgyűlés dönthet.

Ráadásul ehhez az összes tulajdoni hányad szerinti legalább kétharmados többségével rendelkező tulajdonostársak igenlő szavazatára van szükség.

Lényeges továbbá, hogy a kamera nem irányulhat a külön tulajdonban álló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség bejáratára vagy más nyílászárójára akkor sem, ha az a közös tulajdonban álló épületen, épületrészen vagy területen van elhelyezve.

Ez azt jelenti, hogy a folyosón felszerelt kamera nem figyelheti a folyosót, ha közben a lakások ajtajait is „látja”.

A kamera által készített felvételeket nem lehet öncélúan nézegetni, a felvételek megismeréséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a rögzített felvétel azonosításához szükséges adatokat, az annak megismerésére jogosult személy nevét, továbbá az adatok megismerésének okát és idejét.

Arra is figyelni kell, hogy a kamerarendszer üzemeltetője sem lehet akárki, hanem csak a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvényben meghatározott személy, akivel a közös képviselőnek vagy az intézőbizottságnak kell szerződést kötnie a feladatra.

A kamerarendszerrel felszerelt épületbe, épületrészbe és a kamerák által megfigyelt területre belépő, az ott tartózkodó személyeket tájékoztatni kell a terület kamerával történő megfigyeléséről, valamint a személyes adatok védelmével kapcsolatos információkról is.