Barátok között, családi körben gyakran előfordul, hogy valaki kölcsönad a másiknak bizonyos pénzösszeget, azzal, hogy azt az adós majd később visszafizeti. Jó esetben megállapodnak abban, hogy a visszafizetés egy összegben, vagy részletekben történjen, mi legyen a kölcsön lejárata, részletfizetés esetén a havi törlesztő részletek számában, továbbá abban is, hogy kötnek-e ki kamatot, vagy sem. A felek nem is biztos, hogy tisztában vannak azzal, hogy ilyenkor kölcsönszerződés jön létre közöttük, pedig az írásba foglalás nélkül, szóbeli megállapodással is érvényes lehet.

Igen ám, de mit tehet a kölcsönt nyújtó személy (hitelező), ha az adós a megállapodásban foglaltak ellenére, felszólítás után sem hajlandó visszafizetni a kölcsönt?

Ha a követelés összege nem haladja meg a 3 millió forintot és az adósnak van ismert belföldi kézbesítési címe, akkor a jogosult fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezhet. A 3 millió forintot meghaladó összegű kölcsöntartozás érvényesítése érdekében már közvetlenül bírósághoz is lehet fordulni.

Fizetési meghagyás

A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem űrlapját magánszemélyek akár saját maguk is beszerezhetik a közjegyzőktől, vagy letölthetik a MOKK honlapjáról, de ügyvédet is megbízhatnak képviseletükkel a fizetési meghagyásos eljárásra. A fizetési meghagyásos eljárás díja a követelés 3 %-a, de minimum 8000 Ft. A közjegyző a fizetési meghagyást a kérelem érdemi vizsgálata, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül bocsátja ki, benne felszólítja az adóst, hogy az átvételtől számított 15 napon belül fizesse meg a jogosultnak a tartozást. 

Amennyiben az adós vitatja a követelés jogalapját, illetve összegszerűségét, akkor a fizetési meghagyást átvételétől számított 15 napon belül a közjegyzőhöz címzett beadványban ellentmondást terjeszthet elő. Az ellentmondás alapján a közjegyző megállapítja a fizetési meghagyásos eljárás perré alakulását és felhívja a jogosultat, hogy terjessze elő a keresetlevelét a bíróságnak és fizesse meg a peres eljárás illetékét, amely a követelés értékének 6%-a, de minimum 15000 Ft (ebbe a fizetési meghagyásos eljárás megindításakor megfizetett 3% beszámít). 

A bíróság a jogvita eldöntéséhez bizonyítás eljárást folytat le. Szóbeli kölcsönszerződést, készpénz átadását nyilván sokkal nehezebb bizonyítani, mint írásba foglalt szerződést alapján, banki átutalás útján nyújtott kölcsönt.

Ha az adós a fizetési meghagyás, vagy a bíróság ítélete ellenére sem fizeti meg önként a tartozását, a jogosult végrehajtási eljárást kezdeményezhet. Ennek eljárási díja a követelés értékének 1 %-a, de minimum 8000 Ft. Az, hogy a végrehajtás eredményes lesz-e, attól függ, hogy van-e egyáltalán az adósnak végrehajtható vagyona (pl. letiltható munkabér, bankszámla, ingóság, ingatlan), s még ekkor sem biztos, hogy ésszerű időn belül várható a követelés megtérülése. Ezeket a körülményeket feltétlenül mérlegelnie kell a jogosultnak.

Tanulság: Mindig legyen írásos nyoma annak, ha kölcsönadunk és legyen átvételi elismervény a visszafizetésről, illetve az egyes teljesített törlesztő részletekről. Ahogy a mondás is tartja, a jó barátság alapja a pontos elszámolás.

Milyen szabályok vonatkoznak arra, ha kölcsönadunk valakinek?

Kölcsönszerződés

A főszabály, hogy az adós kamat fizetésére is köteles, azonban a kölcsön lehet szívességi is, ilyenkor nem kell kamatot fizetni. Ez utóbbi akkor állapítható meg, ha kifejezetten ebben állapodtak meg, vagy például a szerződés céljából ez következik. 

Tapasztalatom szerint a kölcsönt leggyakrabban barátoknak, ismerősöknek esetleg rokonoknak nyújtják, gyakran hangzik el a felek részéről a perek során, hogy „akkor még barátok voltunk”. Tipikusan a barátoknak vagy rokonoknak nyújtott kölcsön jellemzője a kamatmentesség. Ismerősöknél ezzel szemben kifejezetten magas kamatok kikötése is előfordul.

Bármekkora kamat kiköthető?

A kamat mértékét a felek alapvetően szabadon határozhatják meg, azonban néhány szabály mégis gátat szab az irreálisan magas kamat kikötésének, ilyen például az uzsora esete, amely a szerződés semmisségét eredményezi. Ez akkor állapítható meg, ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki a maga számára. Emellett a szabályok lehetőséget adnak arra is, hogy a bíróság a túlzott mértékű kamatot a kötelezett kérelmére mérsékelje.

Mit lehet tenni, ha nem készült szerződés és a hitelező nem kapja vissza azt az összeget, amit kölcsönadott? Lehet-e esélye bárkinek ilyenkor egy bírósági perben?

A magánszemélyek közti kölcsönszerződés akkor is érvényes, ha szóban jött létre, más kérdés, hogy ilyen esetben sokkal nehezebb a bizonyítás, főként ha a pénzátadás készpénzben, tanúk nélkül történt. Ezzel szemben, ha ugyan nem készült szerződés, de a pénzösszeget utalták, bizonyítékul szolgálhatnak az átutalás adatai, abból kitűnik, hogy mikor, milyen összeg került egyik féltől a másikhoz. Utalás esetén érdemes a közlemény rovatban azt is feltüntetni, hogy „kölcsön”. Én találkoztam több olyan esettel is, amikor szerződés nem készült és az adós és a hitelező között kettesben történt a pénzösszeg átadása, azonban a felek közötti utólagos kommunikáció, mint például levél, vagy e-mail kellő bizonyítékul szolgált arra, hogy a perben követelt tartozás fennáll.

Ebből azért mégis csak az következik, hogy érdemes írásba foglalni a szerződést. Mi az, amit feltétlenül bele kell írni egy efféle megállapodásba?

Nyilvánvalóan érdemes beleírni, hogy ki a hitelező, az adós, a kölcsön összegét, a visszafizetés határidejét és a kamat mértékét, vagy éppen a kölcsön már említett szívességi jellegét.

Ha az adós többszöri kérésre sem teljesít önszántából, mi a teendő?

Ha a kölcsön lejártakor a pénzkövetelés összege nem haladja meg a 3 millió forintot és a feleknek van ismert belföldi kézbesítési címe, nem lehet rögtön keresettel bírósághoz fordulni, hanem úgynevezett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet kell benyújtani, az így indult eljárást közjegyzők folytatják le. 

Ez az eljárás sok más mellett abban is eltér a peres eljárástól, hogy itt nem történik bizonyítás. Ilyenkor a fizetési meghagyást megküldik az adósnak, aki ha azt tudomásul veszi, jogerőre emelkedik és a követelés már végrehajtható.

Ha azonban az adós vitatja a követelést, amit egy ellentmondásnak nevezett beadványban tehet meg, akkor az eljárás perré alakul. Ilyenkor a hitelezőnek – akit ebben az eljárásban jogosultnak neveznek – vannak még kötelezettségei, melyre a közjegyző hívja fel, például a fizetési meghagyásos eljárásban megfizetett illeték összegét ki kell egészítenie a peres eljárás illetékére. Ha e kötelezettségeknek maradéktalanul eleget tesz az eljárás a bíróság előtt perként folytatódik.

3 millió forintot meghaladó, de 30 millió forintnál nem magasabb összegű tartozás esetén a fél választása szerint fizetési meghagyásos vagy a peres eljárás indítható. Amennyiben a hitelező közvetlenül bírósághoz fordul, akkor az igényét értelemszerűen keresetlevele alapján peres eljárásban bírálják el, melynek részletes eljárási szabályait a Polgári perrendtartás tartalmazza. Érdemes megjegyezni, hogy 30 millió forint feletti tartozás esetén a fizetési meghagyásos eljárás már nem választható.

Mennyire gyakoriak a magánszemélyek közti kölcsönügyletekből eredő perek? Jellemző-e a hitelezők eredményes perlése?

E kölcsön ügyletek nem ritkák, azonban azok az ügyek, melyekben hitelezőként bankok vettek részt magasabb számban indultak. Azt, hogy az ítéletben fizetésre kötelezik-e az adóst, természetesen attól függ, hogy a hitelező mennyire eredményesen tudta követelése fennállását, összegszerűségét és esedékessé válását bizonyítani. A bizonyítás sok esetben sikeres volt. De emellett előfordultak perbeli egyezségkötések is.

Előnyös lehet az ilyen egyezségkötés?

Mindenképpen, ugyanis ilyenkor az egyezséget a felek kötik, azt a bíróság csak jóváhagyja, feltéve, hogy megfelel a jogszabályi követelményeknek. A felek megegyezhetnek részletfizetésben, gyakran kölcsönös kompromisszummal megosztják a költségeket. Ilyenkor illetéket is spórolnak, ugyanis egyezség esetén annak összege is lényegesen alacsonyabb lesz. Tapasztalatom szerint az a tény, hogy az adós egy egyezség során a saját anyagi helyzete ismeretében lényegében „kialkudja” a másik féltől, a visszafizetési feltételeket, növeli a fizetési hajlandóságot. Ha mégsem teljesítene a jogerős egyezség alapján, ugyanúgy végrehajtás kezdeményezhető, mint ítélet esetén.