Ma már szinte minden családban van olyan hozzátartozó, aki valamilyen okból, illetve célból külföldön él. Aki pedig külföldön él, ott általában vagyont is szerez: fizetését, állam által finanszírozott juttatását külföldi bankszámlára, vagy készpénzben kapja, biztosítást köt, megtakarítást halmoz fel, ingatlant, gépjárművet, egyéb ingóságokat (pl. bútort, műszaki cikket, ékszert) vásárol. Az is előfordul, hogy bankhitelt, fogyasztási kölcsönt vesz fel, vagy egyéb tartozása keletkezik (pl. közmű-, vagy telekommunikációs díjtartozás, adótartozás).

De mi lesz ennek a vagyonnak a sorsa, ha az illető meghal? 

Mi a helyzet, ha az elhunytnak nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is van vagyona? Melyik országban kell megindítani a hagyatéki eljárást? Ki lesz örököse és mi jár neki a hagyatékból? Jár-e valakinek a hagyatékból kötelesrész, ha igen kinek és mennyi?

Ezekre és sok más, határon átnyúló öröklési jogi kérdésre hivatott választ adni az európai uniós tagállamok vonatkozásában az úgynevezett Európai öröklési rendelet (a továbbiakban: „Rendelet”).

Öröklés határokon túl

A Rendelet alapelvi jelleggel kimondja, hogy annak az EU tagállamnak a hatóságai rendelkeznek joghatósággal az öröklés egészében történő határozathozatalra, amelynek a területén az örökhagyónak az elhalálozása időpontjában a szokásos tartózkodási helye volt. Ez tehát azt jelenti, hogy nem az örökhagyó állampolgársága szerinti állam hatósága jogosult lefolytatni a hagyatéki eljárást, hanem az örökhagyó szokásos tartózkodási helye szerinti (tehát külföldi) állam hatósága.

A Rendelet a joghatóság mellett az öröklési ügyre alkalmazandó jogot is az elhalálozáskori szokásos tartózkodási helyre alapítja. Mindegy tehát, hogy mi volt az örökhagyó állampolgársága, az öröklés egészére alkalmazandó jog annak az EU tagállamnak a joga lesz, ahol az örökhagyónak a halálakor a szokásos tartózkodási helye volt.

Miért fontos az alkalmazandó öröklési jog? 

Azért, mert mint ahogyan Magyarországon a magyar Ptk. Öröklési jogi könyve határozza meg az öröklésre irányadó jogszabályokat, úgy a többi államnak is megvannak a saját öröklési jogszabályai. Ezek azonban különbözhetnek egymástól. Jó példa erre, hogy míg a magyar jog szerint az élettárs nem lehet törvényes örökös, van olyan ország, ahol lehet.

Megkérdőjelezhetetlen jelentősége van tehát annak, hogy melyik állam öröklési joga lesz az alkalmazandó jog, mert ez dönti el, hogy

• kik és milyen arányban örökölnek az örökhagyó után;
• milyen szabályok vonatkoznak a túlélő házastársra, illetve élettársra;
• melyek a kitagadás és az érdemtelenség feltételei;
• melyek az örökség vagy a hagyomány elfogadásának, illetve visszautasításának feltételei és joghatásai;
• jár-e kötelesrész az örökhagyó hagyatékából, ha jár, annak mi a mértéke, számítási módja és milyen határidővel érvényesíthető;
• melyek a végrendelet, az öröklési szerződés formai és tartalmi követelményei;
• vonatkozik-e osztályra bocsátási, betudási kötelezettség az ajándékok, ingyenes adományok vagy juttatások esetén, hogyan kell ezeket figyelembe venni a különböző kedvezményezettek részesedésének kiszámításakor;
• felelős-e az örökös az örökhagyó adósságaiért, melyek a hagyatéki tartozásokért való felelősség szabályai stb.

Világos tehát, hogy a szokásos tartózkodási hely kulcskérdés. Ennek meghatározásához az eljáró hatóságnak átfogóan kell értékelnie az örökhagyónak a halála előtt fennálló életkörülményeit, nevezetesen azt, hogy az örökhagyó mennyi időt, milyen célból, milyen indokkal töltött külföldön és Magyarországon, vagy az állampolgársága szerinti államban. Szokásos tartózkodási helynek az az ország tekintendő, amellyel az örökhagyónak a halálakor szoros és tartós kapcsolata állt fenn.

Ha a körülményekből az állapítható meg, hogy egy magyar állampolgár Németországban élt életvitelszerűen, akkor a szokásos tartózkodási helyének Németország tekintendő, így a teljes hagyatékát – ideértve a magyarországi ingó- és ingatlanvagyonát is, ha van ilyen – a német hatóság a német öröklési jogszabályok szerint fogja átadni. Ez igaz fordítva is: magyarországi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező német állampolgár teljes hagyatékát a magyarországi közjegyző adja át a magyar öröklési jogszabályok szerint, ha igazolható, hogy a német állampolgárnak halálakor Magyarországgal szoros és tartós kapcsolata volt.

Több országban is indulhat hagyatéki eljárás?

Nem zárható ki, hogy párhuzamos eljárások induljanak (pl. Magyarországon a szülők, míg külföldön az élettárs indít hagyatéki eljárást), de ilyen esetben sem kerülhet felosztásra a hagyaték, mert alapvető szabály, hogy ugyanazt a jogot kell alkalmazni és egységesen kell kezelni a teljes hagyatékot. Ha vitás az öröklésben érdekeltek között az örökhagyó szokásos tartózkodási helye (s ezáltal a joghatóság és az alkalmazandó jog), az öröklésben érdekeltek bírósághoz fordulhatnak döntés érdekében.

Hogyan előzhetők meg a jogi viták?

A Rendelet lehetővé teszi, hogy az örökhagyó jogválasztással még életében megelőzze az esetleges vitákat. Ez azt jelenti, hogy az örökhagyó végintézkedésben az utána történő öröklés egészére irányadó jogként megválaszthatja annak az államnak a jogát, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik. Fontos tehát, hogy csak az állampolgárság szerinti jog választható, a szokásos tartózkodási hely szerinti jog nem. A többes állampolgársággal rendelkező személy bármelyik állam jogát választhatja, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik.

A jogválasztásról kifejezetten, végintézkedés formájában tett nyilatkozatban kell rendelkezni, vagy annak a végintézkedés rendelkezéseiből megállapíthatónak kell lennie. A jogválasztást tartalmazó végintézkedés tartalmi érvényességére a választott jog az irányadó. A végintézkedés tehát a hagyatéktervezés fontos, de nem mindenható eszköze. Ha ugyanis a végrendelet bármely okból megdől, akkor a hagyaték végsősoron mégiscsak a szokásos tartózkodási hely hatósága által és a szokásos tartózkodási hely joga szerint kerül átadásra.

Tanulság: Akár Magyarországon, akár külföldön él, mindenkinek érdemes tisztában lenni azzal, mi lesz a vagyona sorsa, ha meghal. Ha külföldön él, különösen ajánlott tájékozódnia arról, hogy milyen jogszabályok vonatkoznak az öröklésre az adott országban. Ha jónak látja, éljen a jogválasztás lehetőségével.