Mindegy, hogy a szülők házasok, élettársi kapcsolatban élnek vagy nem élnek együtt, egy dolog biztos: kötelesek eltartani a kiskorú gyermeküket. Az együtt élő szülőknél egyszerű a helyzet, evidens, hogy a tartási kötelezettségüknek a saját, közös háztartásukban tesznek eleget. A nem együtt élő szülők esetében azonban szükségszerűen más a szabály: az a szülő, akivel a gyermek egy háztartásban él, természetben tartja a gyermeket, a különélő szülő pedig elsősorban pénzbeli támogatást nyújt – ez a gyermektartásdíj.

A gyermektartásdíj meghatározásakor a szülők gyakran abba a hibába esnek, hogy csak a gyermek aktuális életkorát és szükségleteit (lakhatás, felruházás, élelmezés, egészségügyi ellátás, nevelés, taníttatás), valamint az aktuális értékviszonyokat veszik figyelembe.

Nem számolnak azzal, hogy az évek előrehaladtával a gyermek szükségletei növekednek. Könnyen belátható, hogy egy most 3 éves óvodás tartásához elegendő összeg nem fogja fedezni egy 8 éves kisiskolásét, pláne nem egy 16 éves gimnazista kamaszét. Nem veszik számításba azt sem, hogy idővel a gyermektartásdíj értéke csökken, pedig az is köztudomású, hogy a gyermektartásdíj egy részét a gyermek helyett az infláció eszi meg.

Fontos tudni tehát, hogy egyáltalán meddig jogosult a gyermek a tartásra, mennyi a tartásdíj mértéke és hogy miként biztosítható a most meghatározott összeg jövőbeni értékállósága.

Meddig jogosult a gyermek tartásra?

<18 alatti gyermek: Sokan magabiztosan rávágják, hogy amíg a gyerek be nem tölti a 18-at. Valóban, a törvény szerint a kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell, kiskorú pedig az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be.

Nem alkalmazható azonban ez a szabály a 18. életév alatti „gyermekre”, aki gyámhatósági engedéllyel megkötött házasságkötéssel nagykorúvá vált, mindaddig, amíg a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek nem nyilvánítja, ez esetben ugyanis a házasságkötéssel szerzett nagykorúság megszűnik.

18-20 év: A kiskorú gyermektartásra való rászorultságát vélelmezni kell a gyermek nagykorúságának, tehát 18. életévének betöltése után is, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat, de legfeljebb a 20. életévének betöltéséig.

Ennek a szabálynak az az indoka, hogy a középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek jelentős része nem feltétlenül fejezi be tanulmányait kiskorúsága idején, például azért, mert eleve „évvesztesként” kezdik az általános iskolát, betegség vagy évismétlés miatt csúsznak el a tanulmányokkal, vagy „nulladik”, nyelvi előkészítő osztályba járnak. A 18 és 20 év közötti, középiskolai tanulmányait folytató nagykorú gyermek tehát a kiskorúval esik egy tekintet alá és a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles őt eltartani.

Jól mutatja ennek a szabálynak a súlyát az a bírósági döntés, amely szerint nem szűnik meg a gyermektartásdíjra való jogosultsága annak a 20. életévét még be nem töltött, középiskolai tanulmányokat folytató gyermeknek, aki ugyan egy nála fiatalabb személlyel élettársi kapcsolatot létesített, melyből gyermeke is származott, azonban az élettárs is középiskolás és nincs jövedelme.

18-25: Ráadásul a fentiek mellett a továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul.

25+: Sőt, rendkívül indokolt esetben a szülő még a 25. életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására is kötelezhető.

Mennyi a gyermektartásdíj?

A tartásdíj összegét határozott összegben, gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25 százalékában kell megállapítani.

Amennyiben a gyermektartásdíjat a bíróság határozza meg, az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egyévi összes jövedelmét veszi alapul.

A tartásra köteles és képes szülők, annak érdekében, hogy kibújjanak a tartási kötelezettségük alól, gyakran arra hivatkoznak, hogy egyáltalán nincs, vagy a valósnál kevesebb a bejelentett, illetve bevallott jövedelmük. Nem érdemes azonban trükközni, a bíróság szerint általánosságban véve a kiskorú gyermek tartására köteles munkaképes szülőtől elvárható, hogy a gyermek tartásához való megfelelő, arányos hozzájárulása érdekében a munkaerejét teljes munkaidőben hasznosítsa, mégpedig elsődlegesen a végzettségének, szakképzettségének, szakmai tapasztalatinak, jártasságának megfelelő munkakörben.

A gyermektartásdíj meghatározásakor figyelembe kell venni a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat. A gyermekneveléshez nyújtott állami támogatások (családi pótlék és családi adókedvezmény) a gyermek indokolt szükségleteinek a szülőket terhelő költségét csökkentik. A szülők teherviselési arányának meghatározásakor a kétszeres elszámolás elkerülése érdekében a családi adókedvezményt igénybe vett szülő adózás utáni munkabérét a kedvezménnyel csökkentett összegben kell figyelembe venni.

Váltott gondoskodás esetén is kell fizetni tartásdíjat?

Sok szülő azért kardoskodik a váltott gondoskodás mellett, mert úgy gondolja, hogy ez esetben majd mentesül a gyermektartásdíj fizetés alól. Ez azonban tévedés. A gyermekről felváltva, azonos időtartamban történő szülői gondoskodás ugyanis nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a bíróság – a szülők eltérő vagyoni és jövedelmi viszonyaira, illetve életkörülményeire figyelemmel -, az egyik szülő tartásdíjfizetési kötelezettségét állapítsa meg, ún. kiegészítő gyermektartásdíj fizetésre kötelezze.

Mennyi marad a különélő szülő saját megélhetésére?

A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. A gyermektartás fizetésére kötelezett szülőnek a kiadásait annak a szem előtt tartásával kell csoportosítania, hogy elsődlegesen gyermektartás fizetési kötelezettség terheli, majd a saját megélhetésének fedezése mellett a fennmaradó anyagi eszközei szolgálhatnak egyéb költekezéseire.

A gyermektartásdíj teljesítése minden egyéb fizetési kötelezettséget megelőz. A gyermektartás mellett ugyanis a szülő köteles lehet rokontartásra is például a továbbtanuló nagykorú gyermekkel, a házastárssal, illetve volt házastárssal, az élettárssal, illetve a volt élettárssal, a kiskorú testvérrel, a rászoruló szülőjével, illetve egyéb egyenesági rokonaival szemben.

Mindazonáltal a törvény kimondja, hogy a kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a kötelezett jövedelmének felét, azaz 50%-át nem haladhatja meg. Ez biztosítja, hogy a tartás fizetésére köteles szülő saját létfenntartása ne lehetetlenüljön el.

Hogyan lehet biztosítani a gyermektartás értékállóságát?

Fontos hangsúlyozni, hogy gyermektartásdíj nem automatikusan lesz inflációkövető, hanem csak akkor, ha ezt a felek a megállapodásukban kikötik, vagy a bíróságtól kérik, hogy rendelkezzen róla.

A bíróság ítéletében úgy rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente, a következő év február 1. napjától a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évre vonatkozó éves átlagos fogyasztói árindex növekedésének mértékével – külön intézkedés nélkül – módosul.

A felek megállapodásukban, a tárgyaláson megkötött egyezségükben vagy peren kívül a fentiektől eltérő módon is rendelkeznek a tartásdíj valorizációjáról, például úgy, hogy meghatározott időközönként határozott összegben állapítják meg.

Említést érdemel még, hogy az éves átlagos fogyasztói árindex változásának figyelembevételével történő emelés kizárólag az infláció kompenzálására alkalmas, a gyermek időközben megnövekedett szükségleteinek ellentételezésére nem. Éppen ezért gyermektartásdíj felemelése iránt indított perben a kötelezett a valorizációra nem hivatkozhat sikerrel.

Ki dönti el, hogy mennyi a gyermektartásdíj?

Ahogy a mondás is tartja: a legrosszabb egyezség is jobb, mint a legjobb ítélet. Ennek szellemében a törvény akként rendelkezik, hogy a gyermektartás összege tekintetében elsősorban a felek megállapodása az irányadó. Ha a jogosult és a kötelezett nem tudnak megegyezni a tartás mértékére vonatkozóan, a bíróságtól lehet kérni annak megállapítását.

A már megkötött megállapodásukat a felek közösen módosíthatják, megegyezés hiányában pedig pert indíthatnak a másikkal szemben a korábban megítélt gyermektartásdíj leszállítása vagy felemelése iránt.

De lássuk be, nem kevés időt, energiát és perköltséget lehet megspórolni azzal, ha a szülők tartásdíj mértékét már első körben felelősségteljesen, kellő gondossággal és körültekintéssel, annak szem előtt tartásával határozzák meg, hogy az a gyermek indokolt szükségleteit hosszútávon, folyamatosan megfelelően biztosítsa.