Blog

Visszajár-e a jegygyűrű a hűtlen ex-vőlegénynek? Mit tehet az, akinek nagyobb pénzösszeg elajándékozását követően veszélybe kerül a létfenntartása? Visszakövetelheti-e a nagyszülő az unokájának adott nyaralót, ha utóbb megromlik a viszonyuk?

Csak néhány példa az olyan hétköznapi problémákra, amelyekre az ajándék visszakövetelésére vonatkozó polgári jogi szabályok között kell keresnünk a megoldást. Íme a következő Kérdezz-felelek ebben a témában!

„Az ajándékozó korábban egy nagyobb pénzösszeget ajándékozott nekem. Most arra hivatkozik, hogy a létfenntartása érdekében szüksége van rá. Valóban jogosult arra, hogy visszakövetelje tőlem az ajándékot?”

Az ajándék visszakövetelését mindig meghatározott, lényeges, komoly és valós okra kell alapozni. A LÉTFENNTARTÁS körében az ajándékozó anyagi helyzete mellett vizsgálandó az ajándékozó életkora, egészségi állapota is, továbbá, hogy a rászorultság csupán átmeneti, avagy állandósult helyzetet, állapotot jelent-e. Lényeges, hogy nincs helye ajándék visszakövetelésének akkor, ha az ajándékozó a hátrányos élethelyzetét ÖNHIBÁJÁBÓL saját maga idézte elő és ezért nem biztosított a létfenntartása.

„Úgy tudom, hogy az ajándékozónak vannak tartásra köteles rokonai. Miért nem kér segítséget tőlük ahelyett, vagy azt megelőzően, hogy tőlem követeli vissza az ajándékot?”

Az ajándékozó maga választhatja meg, hogy az ajándék visszakövetelése iránt érvényesít igényt, vagy tartási követelést támaszt a tartásra kötelezett rokonaival szembeni a családjogi szabályok alapján. Az egyik igény érvényesítése – akár sikeres, akár sikertelen – NEM FELTÉTELE tehát a másiknak. A korlát csupán az, hogy az ajándékozó egyik jogát sem gyakorolhatja visszaélésszerűen.

„Visszaadnám az ajándékot, de azzal az én létfenntartásom kerülne veszélybe…”

Ilyen esetben az ajándékot nem kell visszaadni, ha még megvan. Fontos azonban, hogy ha az ajándékozó vitatja azt, hogy a megajándékozott létfenntartása veszélyben van, akkor ezt helyzetét a megajándékozottnak kétséget kizáró módon tudnia kell BIZONYÍTANI.

„Van valamilyen megoldás arra, hogy megtartsam az ajándékot és az ajándékozó létfenntartása is megoldódjon?”

Természetesen, azonban ehhez szükség van a felek kompromisszumkészségére. Az ajándék visszaadása HELYETT például a megajándékozott megállapodhat az ajándékozóval abban, hogy kötelezettséget vállal az ajándékozó természetbeni vagy járadék formájában való tartására. De megegyezhetnek a felek abban is, hogy a megajándékozott nem maga tartja el az ajándékozót, hanem vállalja az ajándékozót eltartó személy költségeinek fedezését.

„Elajándékoztam a nyaralómat. Akkor még nagyon jó volt a viszonyom a megajándékozottal, viszont mióta megkapta az ajándékot, rám sem néz, fel sem hív… Ha tudom, hogy így megromlik majd a viszonyunk, fel sem merült volna bennem az ajándékozás. Visszakövetelhetem tőle az ajándékot?”

Az ajándékozás szívességi és ingyenes jellegére tekintettel erkölcsi elvárás a megajándékozottal szemben, hogy kifejezésre juttassa háláját az ajándékozóval szemben tanúsított magatartásával. A felek közötti viszony puszta megromlása vagy az ajándékozóval szemben tanúsított tiszteletlenség önmagában még nem ad alapot az ajándék visszakövetelésére. Ahhoz, hogy az ajándékozó az ajándékot vagy a helyébe lépett értéket visszakövetelhesse, a megajándékozottnak vagy a vele együttélő hozzátartozójának SÚLYOS JOGSÉRTÉST kell elkövetnie az ajándékozó vagy a közeli hozzátartozója rovására.

„Akkor mégis milyen magatartás minősülhet súlyos jogsértésnek?”

Például a durva becsületsértés vagy a bántalmazás, általánosságban véve minden bűncselekménynek minősülő magatartás, vagy valamilyen jogi kötelezettség (például tartási kötelezettség) megszegése. Az nem előfeltétel, hogy a bűncselekmény vagy személyiségi jogsértés elkövetéséről jogerős ítélet álljon rendelkezésre. Fontos azonban, hogy az ajándékozó nem követelheti vissza az ajándékot, ha éppen az ajándékozó kezdeményező magatartása váltotta ki a vele szemben tanúsított magatartást. S értelemszerűen akkor sincs helye az az ajándék visszakövetelésének, ha az ajándékozó az elkövetett sérelmet utóbb megbocsátotta.

„Az ajándékozó arra hivatkozik, hogy az ajándékot bizonyos feltétellel adta, pedig ilyesmiről soha nem volt szó, nem említett ilyesmit…”

Az ajándékozó jogosult visszakövetelni az ajándékot, ha (1) valami olyan várakozása volt az ajándékozással kapcsolatban, ami nélkül a jogügylet nem jött volna létre, és (2) ez a feltevés olyan súlyú, hogy enélkül az ajándékozásra nem is került volna sor, és (3) a feltevés utóbb meghiúsult. A MEGHIÚSULT FELTEVÉS egyaránt vonatkozhat a szerződéskötéskor fennálló vagy később bekövetkező körülményekre, de mindenképpen valamilyen bizonytalansági tényezőt kell, hogy magában hordozzon. Itt is kiemelendő, hogy amennyiben az ajándékozó meghiúsult feltevésre hivatkozással követeli vissza az ajándékot, neki kell bizonyítania a három fenti feltétel fennálltát.

„Az ajándékozó követeli tőlem az ajándékot, holott nem rajtam múlott a feltétel teljesülése, hanem éppenséggel miatta hiúsult meg…”

Ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó saját felróható magatartása okozta, az ajándék, illetőleg a helyébe lépett érték nem követelhető vissza.

„Meddig követelheti vissza az ajándékozó az adott ajándékot? Most már életem végéig ebben a bizonytalanságban kell lennem?”

A jogszabály szerint a visszakövetelési jog elenyészik, ha azt az ajándékozó megfelelő ok nélkül HOSSZABB IDEIG nem gyakorolja. Hogy mi számít „hosszabb időnek” azt egyedileg állapítja meg a bíróság, függ az esetleges jogsértés súlyától, az ajándék értékétől és az ajándékozás egyéb körülményeitől is. Egy biztos: az általános ÖTÉVES elévülési időt nem haladhatja meg.

Tegyük mérlegre a fentieket és döntse el mindenki belátása szerint, hogy jobb-e adni, mint kapni. Azt pedig, hogy az ajándék visszajár-e, vita esetén eldönti majd a bíróság.