Blog

Soron következő kérdezz-felelek cikkemben az osztott lakáshasználattal kapcsolatos tudnivalókról esik szó.

Arra jutottunk a párommal, hogy elválunk. Nehéz döntés volt, s mire meghoztuk, jött az energiaválság és az infláció. A közös házunk nincs felújítva, emiatt várhatóan nehéz lesz eladni. De éppen a rezsi miatt fenntartani sem könnyű, még két embernek sem, nemhogy egynek. Mindezt úgy, hogy maradjon a megélhetésre is. A lakásbérlés sem jöhet szóba, a bérleti díjak eléggé elszálltak. Erre mondják, hogy a huszonkettes csapdája, igaz?

Ha a házasság véglegesen megromlott és a helyrehozására valóban nincs kilátás, akkor a felek a házasság felbontása iránti perben csatolandó megállapodásban megegyezhetnek az utolsó közös lakás osztott használatáról. Ez azt jelenti, hogy a felek a megállapodásban rögzítik, hogy az ingatlan meghatározott lakószobáit és helyiségeit kizárólagosan, míg más helyiségeit (pl. konyha, mellékhelyiségek) közösen használják a továbbiakban. Fontos kiemelni, hogy a lakás megoszthatósága nem a természetbeni megoszthatóságát jelenti (tehát nem feltétlenül kell két külön bejárattal rendelkeznie), hanem az a lényeg, hogy a lakás alapterülete, az alaprajzi beosztása és a helyiségeinek száma lehetővé teszi-e a megosztást.

 

Ha jól értem, az osztott lakáshasználatra vonatkozó megállapodást be kell nyújtani a bíróságnak a válóper során…

Így van. Ha a házasság közös megegyezésen alapuló felbontását kérik a bíróságtól (amely esetben a bíróság nem vizsgálja a házasság megromlásához vezető okokat, körülményeket), akkor csatolni szükséges a felek megállapodását az ún. járulékos kérdések vonatkozásában. Ide tartozik (a) az utolsó házastársi közös lakás használata, (b) amennyiben a feleknek van kiskorú gyermeke, a gyermekre vonatkozó kérdések (nevezetesen a szülői felügyelet gyakorlása, a gyermektartás, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás), valamint (c) igény esetén a házastársi tartás. A bíróság a házasság felbontásáról ítéletet hoz, a felek megállapodásba foglalt egyezségét pedig végzéssel jóváhagyja.

Eddig papíron együtt, de gyakorlatilag mégis külön. Ezután pedig papíron külön, de gyakorlatilag mégis együtt?! Nem tudom, hogyan, meddig bírnánk….

A felek a megállapodásban rögzíthetik azt is, hogy az osztott lakáshasználatot csak bizonyos ideig alkalmazzák (például a megállapodás hatályba lépését követő 2 évig, vagy a házasság jogerős felbontását követő 12 hónapig, vagy konkrétan meghatározott jövőbeni időpontig stb.), ezen idő elteltével, vagy a kitűzött határidő lejártával pedig valamelyik fél vállalja, hogy önként és véglegesen elhagyja az ingatlant. Az időtartam, illetve határidő meghatározásakor természetesen a felek egyéni élethelyzete, körülményei az irányadók (pl. várhatóan mikorra fogják tudni megoldani az önálló lakhatásukat).

Ha mégis úgy alakul, hogy a határidő lejárta előtt valamelyikünk elköltözne, akkor mi a helyzet?

A megállapodástól a felek közös megegyezéssel bármikor eltérhetnek. Ha pedig a lakáshasználattal kapcsolatban merül fel vita a felek között, akkor bármelyik fél kérheti a bíróságtól a lakáshasználat újrarendezését.

Van még bármilyen következménye annak, ha megosztva használjuk a lakást?

Igen, lehet. A kiskorú gyermekkel kapcsolatos rendelkezések (gyermektartás, kapcsolattartás a különélő szülővel) akkor lépnek hatályba, amikor az egyik fél a lakást önként és véglegesen elhagyja. Mivel a kiskorú gyermeket gondozó szülő a gyermek tartását természetben, a különélő szülő pedig elsősorban pénzben teljesíti (gyermektartásdíj), osztott lakáshasználat esetén a kiskorú gyermek tartását továbbra is a közös háztartásban, közösen biztosítják, így a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség csak az egyik szülő elköltözést követően áll be. Lényeges azonban, hogy ha a gyermek a szülő háztartásában él, azonban a szülő ennek ellenére nem gondoskodik természetben a gyermek a tartásáról, a szülő gyermektartásdíj fizetésére kötelezhető.

Ha nem tudnánk megegyezni az osztott lakáshasználatról, mi a teendő?

Ha nincs megállapodás a házastársak között, bármelyik házastárs kérheti a bíróságtól a lakáshasználat rendezését. Ilyenkor a bíróság vizsgálja a lakáshasználat megosztásának objektív, azaz a lakás adottságaiban rejlő, valamint a szubjektív, vagyis a felek magatartásától függő feltételeit. Önmagában a lakás adottságai ugyanis nem elégségesek ahhoz, hogy a lakáshasználatot meg lehessen osztani a felek között, ha a házastársak egyike felróható magatartást tanúsított, és így a közös használat akár a kiskorú gyermek érdekét, akár a másik házastárs érdekét súlyosan sértené. E tekintetben a családjogi szempontból felróható, kifejezetten a többi érintettre sérelmes magatartásnak van súlya, a bíróság tehát a perben ezt is mérlegeli.

A páromnak egyébként van egy lakása, amelyet néhány éve örökölt. Ki van adva bérlőnek, így oda nem szeretne elköltözni…

A bíróság a felek körülményeire tekintettel két esetben mellőzheti – mérlegelést követően – a lakáshasználat megosztását: ha az egyik házastárs lakhatása megoldható más módon (van beköltözhető lakása ugyanabban a helyiségben, vagy olyan, amely egyoldalú nyilatkozattal – pl. bérlőnek történő felmondással – beköltözhetővé tehető), vagy, ha az egyik házastárs maga megoldotta lakhatását, és erre lehet következtetni abból, hogy önként, és a visszatérés szándéka nélkül, véglegesen elköltözött, és a kiskorú gyermek lakáshasználata sem indokolja a megosztást.

Tanulság: Ha a lakás adottságai és a felek viszonya is lehetővé teszi, gazdaságilag ésszerű megoldás lehet az osztott lakáshasználatot választani, akár csak egy bizonyos időre.